| Kimi Raikkönen hirtelen és hevesen reagáló, lobbanékony autóversenyző. Már gyermekkorában sem bírt magával. Amivel csak játszott, abban mindig a száguldást, a lendületet kereste. Akárcsak testvére, Rami-aki raliversenyző manapság. Édesanyjuk állandóan figyelmeztette őket, hogy a gyorsaság veszéllyel is párosul, de ez nem hatott a gyerekekre. Nem ritkán előfordult, hogy a ház körüli biciklizést követően Kimi több sebből "vérezve" ment be a szobájába tanulni. Mindez azért történhetett meg, mert állandóan csak a győzelem, a siker járt a fejében, pedig itt még csak játékról volt szó. Amit ráadásul a testvérével, Ramival vívott.
Nyolcévesen ült először gokarton. Bár nem nyert temérdek trófeát, mégis hamar megmutatkozott a társakhoz való kíméletlensége és erőszakos harci kedve. Fiatal kora ellenére nagyon érett, higgadt stílusban versenyzett. Amikor már megindult a szekere és a győzelem győzelmet követett, harci szenvedélye csak fokozódott, ezzel további erőtartalékokat mozgosított fejlődése érdekében.
De mégis, mi lehet az a plusz, amivel oly ellenállhatatlan a futamok hétvégéjén? Elsősorban személyiségének belső nyugalma, higgadtsága, harmóniája, hiszen legbelül tudja, hogy aki gyenge, az elbukik, nem jut sehova. Másodsorban precizitása, mert minden idővel, amit az autójában eltölt, jól tud gazdálkodni. Harmadsorban pedig a tökéletesség utáni vágya, amivel uralni képes pillanatnyi reakcióit, miközben kiélheti szenvedélyét a félelmetes sebességhatárok veszélyei között.
Az autóversenyzés csakis a győzelemről szól. Nem érdekes, hogy azonos e a csapaton belüli elbánás, hogy ugyanazt a felszerelést kapja e az illető, mint a csapattárs. Itt csak a gyorsaság tesz különbséget a versenyzők között. Főleg igaz ez akkor, ha az autók teljesítményei között nincs számottavő külölnbség.
A Formula-Renault és a Formula-Ford az első igazi lépések az F1 felé. 1999-ben meggyőzően nyerte a téli Formula-Renault 2000-es bajnokságot a Manor Motorsport színeiben. Négy verseny négy győzelem. Mindez elegendő volt Kiminek, hogy ülést szerezzen magának a 2000. évi brit szezonra. A bajnokságban aztán hengerelt:10 futamból hétszer győzött, hatszor indult az élről és hétszer futotta ő legggyorsabb kört. Egyértelműen hős elődje, Antonio Pizzonia örökébe lépett, ráadásul sikere egy mugelloi Formula-1-es Sauber-tesztelt eredményezett, még szeptember 12-én. Raikkönen roppant jól teljesített, és a Sauber mérnökei meg voltak elégedve munkájával. Nem sokkal ezután a csapatfőnök úgy döntött, hogy 2001-re szerződteti a finn pilótát.
Így mutatkozott be Raikkönen 2001-ben az autósport csúcskategóriájában. 23 együléses versenyautókkal teljesített futam volt a háta mögött. Úgy került be a maezőnybe, hogy kihagyta a Formula 3-at és a Formula 3000-et. A korai teszteken nyújtott jó teljesítményére való tekintettel az FIA megadta neki a szuperlicenszet.
Első szezonjában néhányszor kiválóan szerepelt, és segítségével a Sauber Petronas fennállásának legjobb eredményét érte el. Negyedikként fejezték be a konstruktőrök világbajnokságát. A sportban való megjelenésének negatív visszhangjai ellenére nem feledték el remek teljesítményét. A McLaren őt választotta honfitársa, az akkor még csak egyéves szabadságára vonuló kétszeres világbajnok, Mika Hakkinen pótlására. Így megadatott a lehetőség, hogy megmutassa valódi képességeit, és fej-fej melletti küzdelmet vívjon a nagyokkal. Hakkinen 2002 nyarán bejelentette, hogy nem tér vissza a Formula-1-es versenyzéshez, így Raikkönen maradt a McLarennél.
A 2003-as idény mind Raikkönen, mint pedig a McLaren számára jobban alakult, mint az előző. A finn pilóta a szezon második fuamán, a Maláj Nagydíjon megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét. Egyenletes, jó teljesítményének köszönhetően egészen az idény utolsó versenyéig életben tudta tartani világbajnoki esélyeit, végül két ponttal maradt alul a titulust elhódító Michael Schumacherrel szemben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
